December 31.

Már a panelban vagyunk több mint egy hete. Caleb járkál nekünk ételért és innivalóért. Próbál minnél több időt velünk tölteni, mert tudja, hogy most mivel meghalt a proféciában lévő lány, ezért a hologrófok leigázzák ezt a várost. -Jó reggelt!-keltett minket Caleb egy-egy tál hideg étellel. -Ezek után, egyik reggel se lesz jó.-mondtam szomorúan. -Hope hol van?-kérdezte. -Ki ment a mosdóba.-feleltem és elkezdtem enni az ételt, amit hozott nekem. -Jó étvágyat. -Köszi. Pár perc néma csend lett, majd Hope kijött a mosdóból. -Mi az?-kérdezte miközben a kezét rázza, ami vizes volt. -Semmi.-ráztam meg a fejem. -Amúgy feltűnt, hogy ma szilveszter van?-kérdezte Caleb egy nagy mosoly kíséretében. -Mindig anyával töltöttem a szilvesztert.-mondtam halkan. -Most velünk fogod!-vágta rá Hope és az utcán meglátott két embert.-Vannak az utcán emberek.-mondta. -Azok nem azok.-felelte Caleb.-Az emberek nem mernek kimenni az utcákra ebben a városban. Azok is hologrófok. -Pedig nem azoknak tűnnek.-ellenkezett Hope. -Ne nézd sokáig őket, mert egy idő után megérzik ha figyelik őket. Ki tudja mit fognak művelni.-sóhajtott a mellettem lévő fiú. -Pedig már vagy 10 perce nézem őket. És észre is vettek. Elkezdenek közeledni. Bejöttek. -kapkodott levegőért Hope. -Húzzunk el!-ugrott fel Caleb és kitörte az ablakot, majd kiugrottunk rajta. A levegőben elkapott minket, de a két ismeretlen lény követett minket. Egy temetőbe szálltunk le. Lerakott minket egy-egy sírkő mögé, hogy ne látszodjunk, majd amikor a két hologróf leszállt valamit beszélgetni kezdtek. -Szerinted mi vagyunk a téma?-suttogta a szomszédos sírkő mögül Hope. -Valószínű.-sóhajtottam. Mikor láttam, hogy elkezdtek közeledni felénk, akkor Calebel a pillantásunk összeért, amikor kipillantottam. -Ott van!-kezdett felénk futni a két hologróf. -A szőke az enyém.-mondta az egyik, akinek barna haja belevágott szemébe és amikor átváltozott testén egy hatalmas tetko volt, ami szerintem az életét ábrázolta. -Akkor enyém a barna.-fogta meg a vállam a másik, akinek fehér haja fel volt kötve. -Caleb!-kiáltottunk Hopeval egyszerre, de őt három hologróf fogta le. -Ő most nem fog nektek segíteni.-szagolta meg a nyakam a hologróf, amitől kirázott a hideg. -Engedjetek el!-vette zihálva a levegőt Hope. -Nézd már milyen aranyos. Azt akarja, hogy engedjük el.-kezdett nevetni a két hologróf. -Te mért nem nyávogsz?-kérdezte a fehér hajú. -Mert én nem félek tőletek.-mosolyogtam rá szánalmasan, majd amikor éreztem, hogy erősebben szorította a vállamat, akkor ráléptem a lábára. -Ez nekem nem fog fájni.-húzta végig a másik kezét a hátsomon. -De ez igen!-emeltem fel hátulról az egyik lábam erőből a hímvesszőjének, amire hirtelen elengedett.-Perverz!-rohantam el. -Büdös kurva!-kiáltott miközben összeesett és a farkát markolgatta. Gyors kerestem valamit, amit fegyverként tudok használni. Hát csak egy lapátot találtam, de jobb mint a semmi. Elkezdett közeledni felém a másik hologróf. Ledobta a földre Hope-ot és úgy gyorsabb tempóban kezdett üldözni. Futottam, ahogy csak tudtam. Út közben a lapátot is elhagytam, így fegyverem sem volt. -Rohadt élet!-jutottam egy zsákutcába. -Azt hiszem, hogy nyertem.-mondta, majd amikor a kezét nyújtotta felém hirtelen kidüledt fekete szeme. -Hülye nyomi!-szúrta át a lapátot Hope a hologróf hasán. -Mi a...?-nézett a háta mögé, ahol Hope vigyorgott, majd összeesett. -Mennyünk vissza Calebhez!-ugrottam át a tetemet és futni kezdtünk. Amikor visszatértünk Caleb épp az utolsó életben maradt hologróf fejét roppantotta össze. -Azt a kurva....-mondta Hope és elhányta magát. -Szerintem cuki.-mosolyogtam utána odamentem Calebhez és megcsókoltam. -Szerintem egy ideig innen ne mennyünk el.-javasolta a barátom. Letelepedtünk egy kriptába és ott feküdtünk. Teljesen sötét volt, majd egy kék csillogás pár pillanatra villogott. -Hope?-kérdeztem. -Igen?-kérdezett vissza a hangjában bánattal. -Baj van? -Valamit tudnod kell. Az igazságot, hogy hogyan is vagyok most életben
Hamarosan végzünk emberek :D addig ti is osztogassátok és szerezzetek sok feliratkozót :DD