December 31.

-Mi? Miről beszél ez Hope?-néztem rá kidüledt szemekkel. -Óhh!-csodálkozott a hologróf. -Justin hagyd abba!-mondta Caleb idegesen. -Te honnan tudod, hogy hogy hívják?- a pillantásom hirtelen Calebre szegezödőtt. -Mert ő a bátyám.-hajtotta le a fejét. -Úgy van. Annyi a.különbség, hogy én tudom kikhez tartozom.-lépett Caleb felé és erőből arcon rúgta.-És soha nem árulom el őket. -lépett a kijárat felé. -A mai napot még megkapod. Ha holnapra nem lesz meg, akkor meghalsz. Hope.-ment ki nevetve, majd bezárta maga után az ajtót. -Miről beszélt az előbb?-fordultam a legjobb barátnőmhöz. -Valójában nem egy laborban élesztettek fel. Hanem ő. Felélesztet és azt mondta, hogy ez így is maradhat. De csak akkor, ha megöllek.-kezdett sírni. -Ez miatt nem kell sírni.-sóhajtottam. -De jelenleg életben vagyok és azon gondolkodjunk, hogy hogyan menekülünk meg.-mondtam határozottan. -Téged nem is érdekel, hogy meg kell öljelek?-nézett meglepődve. -De igen. Bár itt senki sem fog meghalni. Ha meg nekem kell, akkor legalább a legjobb barátnőm által haljak meg, mint más mocskos keze alatt.-küldtem felé egy mosolyt és járkálni kezdtem a cellában.-Itt nincsenek valami titkos rekeszek, mint a rendes palótákba?-kérdezte Hope. -Csak a másodikon van egy és az felett.-fogta a bepirosodott arcát Caleb. -Na várjatok!-döltem neki a falnak. -Basszus! Itt ilyen szar a.. ? -esett le egy tégla.-Caleb! -fordultam felé. -Megtudod ütni úgy a falat, hogy szétessen? -Megpróbálhatom.-tápászkodott fel és vett egy nagy levegőt, majd megütötte. -Csináld még!-bíztattam. Már vagy 15x megütötte, de még mindig semmi. -Várj!-szólt Hope mielőtt újra megütötte volna Caleb a falat. Felállt a földről és egy lyukat nézett a falban.-Adjátok oda azt a fadarabot. -nyújtotta a kezét, majd felszedtem a földről és oda adtam a kezébe.-Kösz.-nézett rám kedvesen, majd hatalmas erővel eltörte a fadarabot ott, ahol a lyuk volt és kiomlott a fal. -Azta!-nézte Caleb. -Mennyünk!-rohant ki Hope a cellából, utána én, majd Caleb. Lassan lopakodtunk felfelé, majd Hope meglátott egy őrt. -Állj!-húzott be a falhoz. -Most mit csináljunk?-kérdezte Caleb. -Én tudom!-vettem ki a díszbárdott a lovag kezéből. -Az nem éles.-fogta a fejét Caleb. -Nekem nem gond.-mosolyogtam, majd amikor oda ért az őr tarkon ütöttem hátulról és elájult.-De kemény.-dobtam le a földre. -Fussuk!-mondta Caleb és felkaptt minket, majd villámsebbeséggel menekültünk. -Hova viszel?-kérdezte Hope. -Nem tudom csak megyek.-felelt a békés hologróf, de hirtelen megállt.-Lám lám.-nevetett fel. -Hát újra találkozunk. -Remélem örülsz.-vágtam neki oda bunkón. -Hé! Az apáddal tisztelettel beszélj.-nyalta meg a szája szélét. -Te nem vagy az apám. -Mi? -nézett meglepődve. -Hallottad.-mondtam, majd a mellettem lévő páncél mögül kivettem a kardot és átszúrtam a hasán. -Ezt hogy..? Tehette....-kezdte el, de fejét eldöntötte és szemei lecsukodtak.-Csak vicceltem.-mosolygott, mire ijedtemben eldobtam a kardot és hátrébb léptem. -Ez mi?-néztem meglepődve. -Mondom, hogy több kell ahoz, hogy megölj!-ugrott nekem. A földre szorított erősen. -Engedd el pedofil!-kiáltott rá Hope. -Ha közelebb jöttök megölöm.-szorította meg jobban a csuklómat. - Úgyis megöllek!-mondtam neki levegőért kapkodva. -Sok sikert!-mosolygott rám és nyelvét végig húzta a mellemmen. -Elég!-kapta el hátulról a szárnyát Caleb és kihajította a hatalmas ablakon. -Meneküljünk, amíg lehet.-húzott fel Hope a földről és futni kezdtünk. -Szabadulnak! Szabadulnak!-lehetett hallani az egész palotába, majd hadseregek kezdtek üldözni minket. Felszaladtunk a legfelső emeletre. -Itt vége!-lépett előre apa fél szárnnyal, mert a másikat Caleb kitépte. Ameddig tudtunk hátra mentünk, majd megálltunk. -Hát itt a vég.-mondtam sírva. -Vagy leugrunk és a hirtelen dimenzióváltozástól halunk meg, vagy ők ölnek le.-érzékenyedett el Caleb. -Elég! -kiáltott Hope, amire mindenki rá nézett. -Te mondtad, hogy nem adod fel. Hogy küzdesz a végig. És tudod mit? Én is azt fogom! Mert a legjobb barátnőm vagy. Nem hagytál ott, amikor kiderült, hogy meg kell öljelek. Mindig kiálltál mellettem. Még akkor is ha nem volt igazam. Amikor meghaltam, csak te gondoltál rám és vettél nekem bögrét.-mosolygott rám és nyújtotta a kezét.-Együtt megcsináljuk? Erősen megszorítottam. -Együtt megcsináljuk.-mosolyogtam és Caleb kezét és megfogtam.-Szeretlek.
-Én is-adott egy csókot és szembe néztünk a hologrófokkal.