December 11.

Néma csendben álltak egymás előtt, annyi különbséggel, hogy a szörny arcén ijesztő vigyor feküdt, Caleb meg gyilkos szemeket meresztett rá.
-Rég láttalak.-nézett a szörny a mellettem lévő fiúra.
-Mi?-jött ki véletlenül a számon. Ezt magamba akartam. A testem hirtelen lefagyott. Nem tudtam mozdulni és a szemeim kitágultak. Egyre hidegebb lett a hangulat és éreztem mozdulatlan testemen a bent áradó szelet.
Végig csak egy pontra tudtam összponotsítani. És az a szörnynek a két szeme volt.
De mégis hogy? Honnan ismerik egymást?
-Mit keresel itt? -kérdezte Caleb meglepődve, de próbált határozott maradni.
-Kéne valami. -mondta a fejét eldöntve és gyerekesen kezdett mosolyogni.
Mi van Calebnek, ami a szörnyek kéne?
Míg ők egymást nézték én alaposabban végig mértem a szörnyet. Fekete szemek, hatalmas, szakadt, sötét szárnyak, tökéletes bőr, félmeztelen test, ami egészében ki van dolgozva, egy fekete feszülös, szakadt farmer és a lábfeje meztelen volt.
Mögé néztem, ahol a rendőrök kint rejtözkődtek a kocsijuk mögött és valami magyaráztak, de nem lehetett behallani.
A szörny és Caleb valamit tárgyaltak, de fogalmam sincs, hogy miről, mert nem arra figyeltem, hanem, hogy mikor fog lecsapni, mert tudtam, hogy harc nélkül nem fogunk távozni innen.
-Szóval az kell?-kérdezte Caleb.
-Igen. -bólíntott a természetfelletti lény.
-Tegyél le róla!-fogta meg a kezem és elhúzott onnan a kijárat felé.
-Azért így nem zárom le!-kiáltott idegében a szörny és egy mozdulattal, amit még látni se lehetet, elragadott Calebtől és a terem másik végébe vitt.
Nem mondtam semmit, csak kapkodtam a levegőért és próbáltam kiszabadulni a karjaiből.
-Nyughass!-tette erősebbé a csapdát.
-Őt hagyd ki ebből!-emelte fel egy kicsit a hangját Caleb ,de még mindig nyugodt volt.
-De nekem pont egy ilyen kell!-mosolygott és végig nyalt a nyakamon.
Hogy egy ilyen? Mért?? Mi vagyok én? Talán ő volt az, aki aznap este eljött hozzám. De akkor elvitt volna magával.
Megszagoltam a a karjait, amiben épp csapdába voltam. Vér illat. Nem ő volt az. Sokkal inkább Caleb illata olyan mint a szörnyé, aki nálam volt.
-Engedd el!-mondta Caleb és a mutatóujján lévő fekete gyűrűt kezdte el simogatni.
-Hát gyere!-lett egy keményebb, ijesztő félvigyor az ellenség arcán és éles karmaival húzott egy csíkot a karomon, amiből a vér folyni kezdett. Ekkor mindketten leálltak és a kezemből áramló vért kezdték el nézni. A szörny a fejét a sebem mellé helyezte.
-Elég! -kiáltott Caleb és elragadott tőle ugyanolyan sebbeséggel, amivel elvettek tőle. Lerakott a fal mellé és nézte a karomat. Egy hirtelen mozdulattal leszakította magáról szürke pólóját és bekötötte vele a kezem. Mellén hatalmas izom hevert, a hasán a kockák feszültek, bicepsze nagyobb volt az egyik karján, mint az enyém együtt.
-Amint tudsz szabadulj ki innen minnél hamarabb.-mondta gyorsan, de halkan. Elment tőlem és a szörnnyel szemben állt. A gyürű az ujján hirtelen porrá lett és a fekete por a kezén felfele haladt. Hirtelen köd lett a porből és egyre több lett körülötte. Amikor már teljesen ellepte őt a sötét köd, néma csend volt. Majd hirtelen mintha a köd is felrobbant volna, ő újra ott volt. De már nem ő volt az. Vagy lehet ő csak máshogy. Szörny volt ott. Ezek szerint ő is az?
Próbáltam felállni, de csak négy kézlábra sikerült kinyomnom magam és elindultam a kijárat felé. Amint oda értem, még egyszer visszanéztem, ahol még mindig folyt a harc. Mikor kiléptem nehezen felálltam két lábra, és azt a kezemet fogtam, amin Caleb pólója volt, majd ahogy tudtam úgy futottam. Az első buszra felszálltam, ami arra jött. Szerencsére ugyanolyan volt, amivel ide jöttünk. Most végre örülök, hogy senki sincs rajta. Ekkor megnyugodtam és próbáltam összeszedni a gondolataimat.
Caleb szörny. A másik is az. Akkor aki eljött hozzám az Caleb lett volna? Azaz követett és megnézte, hogy hol lakom. De mért pont én? A másik szörnynek is én, vagy hozzám hasonló ember kellett. És mért támadt neki, ha a saját fajtája? Mért védett meg? Már kiderítettem, hogy ki a szörny. Azaz láttam, erre kiderült, hogy Caleb a másik. És annak ellenére, hogy ilyenkor minden megoldodik, helyette, sokkal több kérdés jött a fejembe.
Mikor ahoz a megállóhoz értem, ami nekem kell, ott leszálltam, majd elmentem a házunkig és a bejáraton mentem be. Lassan kinyítottam és megnéztem, hogy van e a közelben valaki. Senki. Így nem fognak látni. Gyorsan berohantam a szboámba és a kezemen lévő szürke, férfi pólót néztem. Az eddigi munkáim ezek szerint semmit nem értek. Hihetetlen, hogy ő az aki gyilkolt.
De ezek szerint, Caleb az, aki esténként gyilkol. Ugyanis ő rendes emberállapotban volt.
Mondjuk elég fura az is, hogy így hirtelen felbukkant. Eddig soha nem láttam a környéken és most év közepén előjött.
-Kicsim. -nyított be anya óvatosan.
-Mondd!-tettem a karomat egy takaró alá.
-Hol voltál?-nézett rám aggodóan.
-Kint. -mondtam halkan, de őszintén.
-Miért? Te is tudod, hogy veszélyes kimenni,
-Tuom, de én....-kezdtem el, de nem mondhatom el neki.
-De te mi?
-Semmi.-hajtottam el a fejem. -Hol van apa?
-Kint ül a konyhában.-felelt, majd kiment hozzá. Én is követtem, de előbb felvettem egy pulcsit, hogy eltakarja a kezemen lévő pólót.
A következő rész a 20. feliratkozó, 15 pipa és 6 komment után jön !!