November 3.

Délelőtt 10:32 van és grafikán próbálok figyelni, de csak a kint zuhogó esőre és az ágakra tudok figyelni. amit a nagy szélvihar neki csap az ablaknak.
-Ms. Smith kérem az órára figyeljen!-sohajtott  hangosan a tanár és az egész osztály pillantása rám szegezödőtt.
Igent bólintottam, majd kinyitottam a füzetem, ami tele volt rajzzal. Azokat nézegettem unalmamban, de az egyiken lesokkoltam. "Angel + Hope". Ez van oda rajzolva graffitis stílusban. Ezt a legjobb barátnőm rajzolta, aki tavaly nyáron meghalt. Az utcán sétáltunk és egy kifőzdébe akartunk átmenni, majd átrohantunk a piros lámpán, de Hope megbotlott a lábába és egy kamion elütötte. Azóta vagyok ilyen visszahúzodó. Pedig előtte nem kis hírnévre tettünk szert. Amúgy Angel Smith vagyok. 19 éves végzős diák. Fotósnak tanulók, de engem nem nagyon tudnak érdekelni a képek, azok előhívása, a modellek beállítása és még sok dolog ami nem izgat. Anyu erőlteti rám. Amióta apuval elválltak azóta próbál közeledni felém, de vannak dolgok amit egy szülő nem tudhat, és én tele vagyok ilyenekkel. Még amúgy se lenne valami sok témám vele. Ő egy magazin igazgatója, ahol a ruhákról meg ékszerekről akarnak valamit megfogalmazni. Oda akar engem, mint "fotós".  De nekem vannak jobb terveim. Bár még nem tudom mi, de minden jobb ennél.
Most akivel általában szoktam beszéoni az Adam. Ő művészetire jár, és úgy ismertem meg, hogy összevont órán rám ejtette a festékpaletát. Hát igen, akkor még kiborultam miatta, de a mellettem ülő Hope csak röhögött.
-Na, akkor mára ennyi lenne. -csukta be az asztalon lévő piros füzetet a tanár. -Sziasztok-köszönt el és kilépett az ajtón. Elővettem egy gyrosos szendvicset a táskám tetejéről ,majd kicsomagoltam a fóliából és enni kezdtem.
Anyu mindig ideges, hogy nem ételhordóba, vagy másik táskámba rakom a reggelim, mert ez állítólag egy "eredeti" Gucci. Ami engem nem nagyon zavar, mert inkább jönnek hátizsákba, de anya szerint az nem nőies és egy végzős, érettségiző diáknak valahogy ki kell néznie. De nem baj. Legalább a kedvenc piros conversemet hordhatom.
A következő óra, ami lesz az fizika. Amit még jobban utálom, mint a grafikát.
-Jó napot.-suhant be a tanár hirtelen, amikor a csengő hangot adott ki.
Mindenki csöndben kinyitotta a könyvet és nézte a táblán, hogy mit kell olvasni. Ez ment vagy 10 percig, majd hirtelen beront egy gólya.
Sîrva jött be és a keze tiszta vér, ahogy a ruhája is.
-Mégis mi....?-nézett rá a tanár. Én csak néha néha felpillantottam, majd olvastam tovább.
-A barátnőm...-mottyogta nagy nehezen két szipogás között.
-Egy pillanat és jövök.-mondta a tanár és elment a lánnyal. Mikor kiléptek a teremből, őrületes zaj keletkezett és mindenki a terem ajtajának kis üvegén nézett ki, és én csak szokás szerint, mit sem törődve a történtekkel, ültem a padba és olvastam a fizika könyvet. 20perc eltelik az órából és akkor látják a többiek messziről, hogy jönnek vissza, mert hirtelen mindenki a helyére ült és gubasztott a fizika könyv felett. Néma csend volt az osztályban, mikor Mr.Color belépett. Leült a tanári padhoz és nézett ki a fejéből.
-Mi történt tanár úr?-kérdezte Josh, aki a középső padsor harmadik padjában ül.
Semmi választ nem kapott, majd pár másodperc elteltével megszólalt.
-Nem tudom. -felelt bizonytalanul és megvakarta fejét.
-És mi történt a másik lánnyal?- kérdezte Ciara, aki a terem másik végében lévő padsorban volt az első padban.
-Hazavitték.-felelt újra, bár még mindig maga elé koncentrált. Ez azért ijesztő, mert ő az egyetlen tanár, aki nem szokott semmin gondolkodni, vagy meglepődni. Mostanra elkezdett érdekelni engem is a dolog.
-Szerintetek az mért van, hogy a lány aki bejött csupa vér volt, de a holttesten egy csepp se volt? -tette fel a kérdést, amin mindenki csak osszeszűrte a szemét és gondolkodni kezdett. -Tudjátok mit felejtsétek el!-pakolta össze a cuccait és elment. A következő órákat nem ia vettem figyelembe, mert végig ezen jártak a gondolataim.
A nap végén szokásomhoz híven, kimentem a suli előtt lévő padokhoz és vártam anyát hogy értem jöjjön. Mindig késni szokott és eléggé fel tudja nyomni bennem ez az ideget, de most nem, mert amíg nem érkezik meg, elmegyek a helyszínre ahol a halál történt. Amikor beléptem a terembe, szalagokkal volt húzva egy hatszög. Gondolom ott volt a test, mert más nyom nem lehetett. Ugyanis se vér, se egy kihulott hajszál, se lábnyom se semmi. Ez nem közönséges baleset volt, valaki így tervezte.
Mondjuk lehet nem kéne beleavatkoznom, mért már voltak ebből problémák, hogy kérés nélkül elcsesztem a dolgokat, de ez már engem is nagyon érdekel és ki fogom deríteni, hogy mi történt. Körbe mentem a teremben és az ablak mellett álltam, ami nyitva volt. Egy pillanatra kinéztem a tőlem fél méterre lógó ágra és észrevettem valamit. Gyors elrohantam a táblához a tanári pálcáért, majd nagy nehezen behalásztam vele a tárgyat. Feket volt és szerintem egy ruhadarab. Megszagoltam és erős férfi parfüm illata volt. Beleraktam egy kis szatyorba, majd a táskám aljába rejtettem a bízonyitékot.
Siettem kifelé, mert anya már ott volt.
-Te még merre voltál. -kérdezte felháborodva és az anyós ülésre tett egy díszzacskót.
-Bent hagytam a telefonom és azt kerestem.-mondtam valami kifogást, majd a zacskót felemeltem és beültem a helyére, majd visszahelyeztem az.ölembe. -Ez az enyém?-kérdeztem egy félmosoly kíséretében. Igent bólintott én még megnéztem mi az. Egy felső. Ami ebben a hónapban vagy már a huszadik.
-Köszönöm.-vigyorogtam el magam és megöleltem. Próbáltam neki örülni, ami nehezemre esett.
-Téged otthon ledoblak.-indította be a kocsit. -Én meg elmegyek vásárolni. -és elndultunk. Vállat vontam és egész úton a fekete szövetdarabon járt a fejem. Nem akartam elővenni, mert tuti kérdezösködne, így megvartam h hazaérjek, ő kirak, elhuzz, én meg mentem a szobámba. Egyből előkaptam a táskám aljából a fekete szövetet és azt fogdostam. Puha és érezni, hogy ápollt. Tiszta és meg mindig pasi illata van. A szakadások alapján, abba az ágba akadt meg, amin megtaláltam.
Egy nagyítót vettem a kezembe és szemügyre vettem a darabot. A szálak lazán álltak egymás mellett. Szóval nem annyira új ruhából vesztette el.
Mást sajnos nem tudtam megnézni, mert nem volt rajta semmilyen más nyom.
Órákig ültem a szövet felett, de semmi. Beraktam az egyik fiókba és elaludtam.
november 4. csütörtök
Reggel korán keltem, mert idegesít, hogy nem jövök rá, hogy ki vagy mi volt ez, ami okozta ezt. Elvégeztem minden dolgomat, és elindultam a suliba.
***
Mikor beértem leültem a padba és néztem, ahogy Adam közelít a terembe egy sráccal a jobb oldalán.
-Szia.-ölelt meg engem köszönés képpen.
-Hali.-mondtam, majd az ismeretlenre néztem. Ő intett egyet és mosolygott.
-Ja igen!-kapott a fejéhez. -Angel ő itt az új gyerek Caleb. - mutatott a feketehajú szépfiúra.
-Szia!-nyújtottam neki a kezem. Ő megfogta, megrázta és zsebre rakta.
-Mi ez?-szimatoltam a levegőbe. -Olyan illat van ,mint.....-hagytam abba, mert nem szabad megtudniuk, hogy olyan, mint az a szövet.
-Hát ha szexi férfi illat akkor én.-kacsintott rám Caleb.
-Milyen szerény..-mondtam, majd tettem egy kört a szememmel. De amúgy igen ez az az illat.
-Na de én megyek sziasztok!-intett és lelépett.
-Mikor jött?-kérdeztem Adamot.
-Tegnap.-mosolygott. -De kicsit fura. Olyan titokzatos pedig nagyon nyilt.
-Az.-gondolkodtam el, majd elnézek és Adam eltűnt. -Neked is szia...-mondtam magamnak és vártam, hogy elkezdődjön az óra.