December 24.

-Neked is szia. Azt hittem hiányoztam.-vigyorgo­tt rám Hope.
-De hogyan?-néztem rá irritálóan hatalmas szemekkel.
-Majd elmesélem, de most csak mennyünk be, mert lefagyok.-jött be a házba. Én még mindig csak bámultam, majd amikor levette a cipőjét felém fordult.
-Hiányoztál.-szoríto­tt magához.
-Te is.-próbáltam gyorsan játszadozni a gondolattal, hogy visszatért.-Gyere!-f­ogtam meg a kezét, majd besétáltunk a konyhába.
-Itt vagyok.-mondtam.
-Ki volt az?-fordult felém apa. -Ez meg..?-akadt el a szava és mindenki hátra nézett.
-Igen.-mosolyogtam és szorítottam közben a kezét.- Ez itt Hope.
-Hali.-intett egyet és vártuk a reakciókat.
-De hogyan?-kérdezte anya.
-Hát az egész úgy kezdődött, hogy elütött az autós. Ekkor bevittek a kórházba és ott feküdtem levegőért kapkodva. Itt azt hitték, hogy vége. Utána egy laborban keltem fel. Ennyire emlékszek.-mosolygot­t és mindketten helyet foglaltunk. 
-És a szüleidhez mikor mész vissza?-kérdezte komolyan apa.
-Hát mivel a halálom után mindkettő öngyilkos lett, ezért soha.-válaszolta bunkón Hope. Hihetetlen, hogy mennyire érezhető volt Hope és apa között a feszültség. De miért? Bár amióta Hope meghalt, azóta anya és apa sokkal jobban közeledtek egymáshoz. 
-Na együnk!-szakítottam félbe a majdnem kialakuló vitát, majd hirtelen megint megszólalt a csengő.
-Nyitom.-szaladtam az ajtóhoz és kinyitottam az ajtót. 
-Szia.-mondta Caleb, miközben söpörte ki a hajából a hópelyheket, ami az égből nagyon nagy gyorsasággal zuhant.
-Mit keresel itt?-hajtottam le a fejem.
-Beszélni szeretnék veled.
-Van két perced.-sóhajtottam egyet és arrébb álltam, hogy belépjen az ajtón.
-Nem lehetne inkább itt kint?
-Legyen.-léptem vissza az ajtókeretbe. -Mindjárt jövök!-kiáltottam és kimentem egy pulcsiba a szakadó hóba. Na igen hát ez hülye döntés volt. Ki olyan nem normális, hogy -12C°-ba kijön egy vékony, piros pulcsiba?
-Mit szeretnél?-néztem rá, mikor megálltunk az egyik párkány alatt.
-Bocsánatot szeretnék kérni.-mondta a hangjában tele reménnyel.
-Hát kérj!-mosolyogtam rá.
-Sajnálom.-fogta meg a kezem.- Sajnálom, hogy eltitkoltam, hogy másokat öltem meg. Sajnálom, hogy nem bíztam benned.
-Elég lett volna egy bocs, hogy hülyének néztelek, de megbocsájtok.-szorít­ottam meg erősebben a kezét.
-Hülye vagy.-adott egy csókot.
-Mért? Te annyira okos vagy?-vágtam vissza.
-Hát okosabb mint te.-kacsintott rám és elindultunk befelé.
-Anyu átjött Caleb is!-kiáltottam és leültünk Hope mellé.
-Annyira hiányoztál.-szorítot­tam meg a szőke hajú lánynak a kezét. Érdekes. Mindig puha volt a keze és sima. Most meg száraz és enyhén ráncos. Elkezdtünk enni és apáékat megkértem, hogy Caleb és Hope hadd aludjanak itt. Amibe természetesen adták a beleegyezésület, annak ellenére, hogy Calebet nem is ismerik. 
A nap végén, olyan 11 körül Adam családja elment és mi felmentünk a szobámba. De egész nap olyan fura volt. Amióta Hope megjött, azóta apa nem is beszélt. Vagy talán alig, de általában sokat szokott. Amikor egymásra nézték hirtelen tamadás keletkezett a barátnőm kék szemébe, apájéba meg egy barna pajzs alakult ki, ami próbálta visszaverni Hope fagyasztó pillantásait.
Amikor felmentünk a szobába ledobtam magam az ágyra és a két ember...azaz egy szörny és úgymond egy élőholt leült az ágy szélére.
Amikor már idegesített. hogy senki nem.mond semmit, beleültam Caleb ölébe, adtam neki egy csókot és Hopera néztem, aki már a cuccaimnál turkált.
-Eléggé megváltoztál 1 év alatt.-dobálta ki a szekrényemből a ruhákat. -Holnap vásárolunk. -ült vissza az ágyra. -És elkezdődik a visszatérésünk.-szor­ította meg a kezemet. 
Én csak néztem rá és mosolyogtam. Valójában nagyon jó, ha csendesen ülsz a padba és várod a fejleményeket. Váratlanul érték. De mikor Hopeval a suli legmenőbbjei voltunk...Azaz a városé, mindig mindent hamar tudtunk. Még azt is hamarabb tudtuk meg, hogy Kat ~az osztályban az egyik csaj~ terhes, mint ő maga. 
"Hihetetlenek vagyunk" idézem magamban az igazgatót, amikor kb. 20x voltunk az irodájában valami miatt. Csak azért nem rúgnak ki minket, mert én kitűnő tanuló vagyok és Hope meg ha elmegy, akkor én követem.
-Na de valamit kell kérdeznem.-fordultam­ Calebhez.
-Mondd.-nézett rám mosolyogva, de mikor látta barna pillantásomba, hogy mit akarok a mosoly letört róla.
A következő rész a 30. feliratkozó, 8komizó és 17 pipa után jön!!