november 5.(délután-este)

A szemeimben hirtelen könny keletkezett és arcomon hatalmas mosoly alakult ki.
-Apa!-futottam oda hozzá mindent kidobva a kezemből és megöleltem.
-Már hiányoztál kosaras. -mondta, majd adott egy puszit a fejemre. Olyan bizsergő érzést áraztott el bennem. Olyan rég láttam és már ez a kis pillanat is feldobta a kedvem.
Amúgy azért hív kosarasnak, mert amikor kicsi voltam folyton eljárkáltunk a kosárpályára és játszottuk a meccseket.
-Hogy jöttél ide? Meg miért?- kérdeztem, miközben ledobtuk magunkat a barna, bőr kanapéra.
-Hát anya hívott, hogy gondok vannak én meg jöttem. -szorítótt magához. -Nehogy az én kis kosárbajnokomnak baja legyen.
-Szóval hallottál róla. -hajtottam le a fejem.
-Igen és nagyon sajnálom. 
Ha most Hope itt lenne, tuti apán ugrálnánk. Bár ahogy az ő viszonyukat ismerem, tuti valami hatalmas vitába keverednének a dolgok. Többet veszekedett vele mint én. Pedig én vagyok a lánya. És apa már három éve elköltözött, így honnan is tudhatta volna, hogy a legjobb barátnőm meghalt.
-És mi van a szörnnyel? -hátradölt és ijesztően nevetett.
-Nem tudom. Kérdezd meg tőle! -húztam végig kezem a kezén, majd felmentem a szobámba és csak Caleben járt a fejem. Azaz a csókunkon. Nem lehet nem az ajkaira gondolni. Ahogy forró ajka hozzáért az enyémhez és hirtelen minden könnyebnek tűnt. Vagy a nyelve, ami tökéletesen puha volt és járt az én számban, mint egy táncos. Vagy csak a tiszta tapintására, amikor egy sima kéz végig halad kezeden teljes magabiztosággal.
De elsőnek a szörny utána Caleb. Valamiért van egy olyan gondolatom, hogy ő az, de a másik oldalam azt mondja, hogy nem. Már rég megölt volna akkor. De lehet hogy csak játszik. 
***
Este van. Az ágyamban ülök, hátamra dobva a takarót, a tab meg előttem és nézegetem a facebookom. Előbb vacsoráztam meg anyuékkal, de olyan forró lett ott a hangulat, hogy inkább feljöttem. 
Caleb írt, hogy holnap találkozhatnánk, de csak nappal. Ez eléggé fura, mert folyton az estéket mondja le.
Jött még egy üzenetem Adamtól. Azt írta, hogy amíg nem oldodik meg ez a szörnyes téma, addig ő nem jön suliba. Mint az iskola háromnegyede....
-Angel!-kiabált anya. -Siess!-és futottam le. A tévére néztem, ahol megint a híradó ment, de most más miatt.
-Találtak három holttestet az északi sikátorban egy szemeteskonténerbe rejtve. A vérükből fekete mágiai jeleket rajzoltak fel a falra. -mondta a tévében a híradós ember, akinek szemében látszott a félelem és inkább távolabról közelítettek rá a kamerával.
-Ez nem ő! -mondtam, majd mindenki rám nézett. -Nem az ő stílusa, Nem szokott vért hagyni és pontossága tökéletes. Ezért komoly emberről van szó, vagy egy olyanról aki érti a munkáját. Ezért nem fog gyerekes dolgokat csinálni, mint például ez. Szerintem vérrel táplálkozik és a helyszíneket megnézve eddig, csak sötét helyen tud gyilkolni. És ha igaz az, hogy vérrel táplálkozik, akkor nem hagyna ilyen nyomokat. Az is lehetséges, hogy az eredeti szörny rendelkezik valami emberfelletti képességgel. -fejeztem be és a szüleim meredten néztek rám. -Mi van? -kérdeztem meglepve.
-Semmi. -rázta meg apu a fejét és én meg visszamentem a szobámba.
Nézegettem a facebook kezdőlapot és még mindig csak a szörnyről láttam posztokat. Nem tudom miért, de engem már nagyon idegesít, hogy túlzásokba esnek a szörny erejével kapcsán és nem mernek kimenni a házból. Szerintem okkal öl meg valakit, nem csak azért, hogy táplálkozzon. Adam is elhiszi ezeket a valóságmentes meséket. Én meg kezdem elhinni Calebnek, hogy hazugság az egésu. Nem a szörny, vagy ha az én akkor kiderítem, hogy ki az,
Ekkor hirtelen belém jött egy gondolat, amitől lesokkolva ültem az ágyon. NÁLAM MÁR VOLT A SZÖRNY. Szóval létezik. 
De ezt mégis hogy felejtettem el?
Ablak recsegést kezdtem hallani.
-Mi a..? fordultam egyből az átlátszó üveg felé, amit a szél fújt ki és be. Azt hittem, hogy ő az. Sóhajtottam egyet megnyugvás ként és ledöltem az ágyra. Néztem ki a fejemből és végig az játszodott le a fejemben újra és újra. Mintha üzenni akarna. De csak nekem! Miért pont én? Nem az én szereteimet gyilkolja. Én eyáltalán semmilyen vonalon nem vagyok kötödve hozzá. Hacsak nem az osztályban az valaki. De az sem lehet, mert órák alatt is történtek gyilkosságok.
A sok gondolkodás után leraktam a tabomat az asztalra, betakaroztam és aludni kezdtem.
8-9vélemény és 4 komi +2 feliratkozó után hozom a hatodik rész!! előre is köszönöm