November 5.

Délelőtt 9:56 van. 1 perce csengettek be és mivel a történtek miatt kevesen jöttek be ezért összevonták  a művészetet és a grafikát erre az egy napra. Adam nem jött be így Caleb mellé ültem.  Ahoz képest, hogy péntek 13 van ,ez eddig a legnyugisabb nap. Bár a tegnap este óta, bárhova megyek, érzem, hogy engem néz a szörny.
-Mit csinálsz suli után?-kérdezte Caleb és barna szemeit rám szegezte.
-Gondolom haza megyek.-mondtam, miközben írtam azt amit a matek tanár a táblára firkált.
-És nem akarsz ma mást csinálni? Mondjuk velem?-mosolygott, majd közelebb húzódott hozzám.
-Jól van.-adtam be magam és hirtelen jobb kedvem lett.  A többi órát is végig beszéltük, majd,jött egy hír, hogy még valaki meghalt. Már az egész osztály csak ül. Szünetekben fel se áll senki és várjuk, hogy történjen valami.
-Na suli után megyünk valahová?-kérdezte Caleb.
-Hát...-kezdtem el.-Te nem félsz attól a lénytől?-húztam össze magam.
-Nem nagyon.-vont vállat. -Szerintem hazugság az egész. Szörnyek nem léteznek.-kerekedett ki egy mosoly az arcán.
-De igérd meg, hogy nem lesz baj.-szorítottam ökölbe a kezem.
-Ígérem!-és megfogta a kézfejemet. Tappintása ,mint az angyaloké.Puha és sima kéz. Fogása gyenge, de mégis biztonságos.
-Na megyünk?-kérdezte.
-De még van két óránk.
-Annak már egy ideje vége.-mosolyodott el, amire a én is jobb kedvre derültem.
-Akkoe gyere!-fogta meg a kezemet és húzott magával. Végig vitt az egész sulin, majd kirohantunk az utcára és kicsit ugráltunk, majd a szemben lévő parkban futkostunk, majd leült az egyik padra és lehúzott mellé. Elővette a blackos dobozát és kivett egy füves cigit.
-Kérsz?-tolta  oda elém.
-Kösz nem.-löktem el magamtól mosolyogva. Bár az állapotom miatt lehet rám fért volna, de épp leszokoban vagyok a fűről, mert amióta Hope meghalt azóta szivtam nagyon nagy mértékben ,de valamennyire hozzászoktam az esethez és már vagy egy hónapja nem volt a kezembe. És nem akarok visszalépni.
-Hát ahogy akarod.-szívott egyet és rám nézett. A mosoly hirtelen elvészett arcomról és éreztem, ahogy a szél megfujja a hajamat és arra vártam, hogy a szörny ide érjen. Látni akartam szemből is, mert van egy érzésem, hogy engem nem véletlenül hagyott életben. Meg hozzám jött el csak házhoz. A többi áldozatait közterületen végezte ki.
-Ugye nem megint azon jár a fejed?-kérdezte, majd elpöckkölte a semmibe.
-Min?-válaszoltam egy kerdésel, mert fogalmam sem volt ártól, hogy miről beszél.
-Arról az ijesztő valamiről.-mosolyodott el, miközben szánalmas pillantásokat vetett a talajra.
-Ja! Nem, dehogy....talán. Na jó...igen!-mondtam ki nehezen, mert tudtam, hogy nem örül neki. De egyszerűen nem tudok másra gondolni, csak arra a pillanatra, amikor megszólítottam.
-Elfelejtessem veled?-nézett rám perverzen.
-Sok sikert!-kacsintottam rá, mire ő ledöntött a padra és az fejét közel az enyémhez tolta, úgy, hogy az orrunk hegye összeért.
-Még mindig szeretnéd?-kérdezte félvigyorral az arcán.
Erre a válaszom az volt, hogy felülre kerekedtem.
-Most az a kérdés, hogy te mit szeretnél.-húztam végig a kezem a nyakán.
-Hát nem is tudom....-mosolyodott el.
-Akkor majd helyeted is döntök.-mondtam, majd ajkaimat az ővéire helyeztem. Lassan vezette a mozdulatokat és egyre gyorsabb tempót diktált. A végén már csókharc alakult ki köztünk, és puha ajkaival, táncos nyelvével plusz isteni mozgásával se tudott legyőzni.
-Azt hiszem most én nyertem.-hajoltam el, majd adtam egy gyors puszit az arcára, és tovább ültem a testén.
-Kényelmes?-kérdezte egy nevetés kíséretében.
-Mért neked nem az?-feleltem bunkón.
-Ne bunkózz, mert megbüntetlek!-húzta végig kezét a combon.
-Ohh. De ha megbüntetsz te is rossz leszel.
-Én csak a rossz lányokat büntetem.
-De én nem vagyok rossz.-tettem a kezem a gatyája "pupjához"
-Rezeg a segged.-nevetett fel.
-Basszus!-ugrottam fel és a farzsebemből előkaptam az Iphone5et.
-Hol vagy?!-kiáltott anya a vonal másik végéről, mikor épp hogy csak felvettem.
-Őőő...A haveromnál.-mondtam gyors valamit.
-Legközelebb szólj, azt hittem baj van.-sóhajtott. -Mikor érsz haza?
-Úgy 15perc múlva.-feleltem.-na de indulok szia!-és kinyomtam.
-Ki volt az?
-Anya.-hajtottam le a fejem.
-És most hazamész?
-Sajnos.-mondtam szomorúan.-Holnap találkozunk?
-Nem tudom. Majd írok.
-Hazakísérsz?-kérdeztem.
-Most nem tudlak bocsi.-vakarta meg a fejét.-na de akkor szia.-mondta, majd adott egy csókot és elment.
Egyedül sétáltam haza a sötétben és próbálta mindig az utcai lámpák legnagyobb fényében tartózkodni. Ahogy tudtam úgy siettem haza, majd amikor beértem a házba minden ki esett a kezemből.
Köszönöm mindenkinek ,aki olvassa. 6-7 vélemény és 2 komi után hozom a következő részt!!