november 4.

Kémiával kezdtünk, amit kivételesen vártam. Talán valamelyik szerkezettel, vagy löttyel elő tudok hozni valamit a szövetből. Bár az lenne a legjobb ha történne még egy gyilkosság és hagyjon el valamit, de nem akarom, hogy valaki életére mennyen a nyomozásom.
Mivel hülye vagyok a kémiához, ezért nem tudtam mihez mit használjak, így a fekete ruhaszakadás kint van az asztalon, pont szemláthatóságba és néztem, hogy a többiek mit próbálnak kihozni a dolgokból. Sajnos ez sem járt sikerrel, de...
-Jónapot!-jöttek be nagy tömörülettel a művészetisek.
-Hát maguk?-kérdezte a tanár.
-Mrs.Benson küldött be minket, mert elmaradt az óránk.-mondta July, az egyik kitűnő diák abban az osztályban.
-Akkor foglaljanak helyet!-mutatott a székekre a tanár.
Adam egyből bevágta magát mellém. Caleb meg lassan leül a másik oldalamra.
-Mit csináltok?-kérdezte nagy vigyorral az arcán Adam. Vállat vontam és szövetet kezdtem nézni.
-Az mi?-nyúlt a darabért Caleb.
-Semmi.-kaptam ki hirtelen a kezéből mikor épp hogy csak felemelte az asztalról.
-Azért nem kell megölni.-emelte fel a kezét védekezés képpen.
-Bocs.
Az óra végéig valamit hülyültünk, meg beszélgettünk a történt esetről. Ők se tudnak semmit, de Caleb mondta, hogy az apja pont azon az ügyön dolgozik. Aminek nem nagyon örül, mert félti nagyon.
*november 12 csütörtök*
Mára a suli szünetet írt ki, mert történt három darab ugyanilyen halálbaleset.
Adamot és Calebet áthívtam, mert anya egésznap dolgozik. Ugyanis kapott egy új lapot. Abban hírességek életéről, tippjeikről és még sok dologról ír ezekkel kapcsolatban.
A két fiú már reggel 8 óta itt ül és játszanak valamilyen hülyeséggel a közös gépen. Néha hallok egy "kurva életbe" felkiáltást. Vagy épp egy "Ez az!"-t. Esetleg egy "Angel hozz már valami kaját/piát." Már megszoktam, hogy Adam ilyen, de csalodás volt számomra, hogy Caleb is.
A konyhában csináltam épp a szendvicseket, mikor a két srác belépett egy-egy nagy sóhajjal és ledobták magukat a székre.
-Ennyiben elfáradtatok?-kérdeztem tőlük, miközben eléjük raktam egy nagy tálca szendvicst. Igent bólintottak és Adam elkezdett enni, mint egy olyan, akit már három éve nem etettek. Caleb meg lassan és elegánsan. Mikor megemelte kezét hirtelen megláttam a pólójának könyökén, hogy egy árnyalattal világosabb ott egy rész, és a varás is látszodik.
-Mit csináltál a pólóddal?-kérdeztem, mert pont olyan volt a póló színe, amilyen szövetet én találtam a baleset helyszínén.
-Megakadtam valamiben.-nézett ,majd elővette a zsebéből a telefont. -Írt anya, hogy mennyek haza, mert valami sürgős dolog jött be. -állt fel az asztaltól és gyorsan lelépett.
-Ilyen furának, még nem láttam.-csodálkozott el Adam tele szájjal.
-Mert nem is ismered.-suttogtam.
-Mi?-nézett rám, majd nyelt egyet.
-Semmi.-mondtam lehahtva a fejemet, majd lefeküdtem a kanapéra, ahol bekapcsoltam a tévét és a kapcsolgattam.
-Na adjad ide!-vette ki a kezemből Adam és nyomkodott tovább. Hirtelen megláttam egy alcímet.
-Állj!-kiáltottam rá és kiütöttem a kezéből a távkapcsot.
-Ezen a héten már a negyedik gyilkosság zajlot le ugyanabban a módszerben, de a rendőrség még mindig nem hajlandó semmilyen információt megosztani velünk. Bár van egy ember aki látta a halál lezajlodását. -mondta a tévében a nő, majd a kamera egy örült srácra szegezödőtt.
-Ez nem ember! Szárnyai voltak, fekete füst volt körülötte, izzó piros szemei mikor rámnézet!-kiabált torkaszakadtan.-Egyből menekülni kezdtem, majd mikor eltűnt a hátam mögül, visszamentem, de már csak a kiszáradt test volt ott.-fejezte be.
-köszönjük!-mondta a nő és véget ért.
-Ez mi a...?-kérdezte Adam sok félelemmel a hangjában.
-Nem tudom.-mondtam úgy, mint a fizika tanár. Ezek után nem folytathatom
a nyomozást, ha tényleg valami ilyen fajta lény okozza. Bár ez fizikai képtelenség. Ilyen "szörnyek" nem léteznek. Na, de majd meglátom, hogy mi ez és akkor hátha tudok valamit tenni elenne. Most egyenlőre a háttérben húzódom meg és kis léptekben haladok előre.
-Min gondolkodsz?-kérdezte Adam.
-Semmin. Csak elgondolkoztam, hogy milyen is lehet egy ilyen lény.-mondtam neki, hátha van egy véleménye és megossza velem.
-Ijesztő.-felelt mosolyogva, majd felállt.-Azt hiszem most megyek. -ölelt át.-Szia.
-Hali.-engedtem el és néztem, ahogy kimegy a szobából.
***
22:34 körül lehet. Bepakoltam holnapra és  az ágyban feküdtem meg nyomogattam a tabomat. Nézegettem a facebook kezdőlapot és csak azt látom, hogy meg photoshopolják ezt a szörnyeteget és oda írják, hogy ez az igazi. De ennél szerintem sokkal riasztóbb egy lény.
Hajnali kettő körül leraktam az eszközt és elaludtam sötétben. Próbáltam, de nem ment. Nyitott szemmel feküdtem végig ,majd hirtelen az ablakom nyikorogni kezdett. A szemem kidüledt ,a szívem nagyokat ver és nem tudtam se mozogni se hangot kiadni. A levegőt próbáltam egyenletesen venni, nehogy feltűnően kapkodjak érte.
Hirtelen annyit érzek, hogy a nyakamra lobált hajamat, valaki elsöpri onnan és a nyakamat megszagolta. Puha nyelvével végig nyalt, majd lassan elhúzódott és visszament az ablakhoz.
-Ki vagy te?-szólítottam meg halkan.
Vissza nézett félszemmel.
-Jó éjt!-mondta kis hangerővel, rekedtes hangon és kiugrotr az ablakon.
Mikor elment vettem egy nagy levegőt az orrommal és...
-Mi a..?-ez az az illat volt, ami a szövetet borítja. És Calebet! Lehet hogy ő? De ő ember. Nem baj! Nem futamodok meg. Tovább folytatom a nyomozást és kiderítem, hogy ki az.