December 11.

Szia kosaras.-szólalt meg apu, amikor leültünk mellé.

Szia.-mondtam érzelem nélkül.

-Kérsz?-tolta alám a muffinokat, amit anya sütött.

-Most nem.-küldtem felé egy félmosolyt, majd az asztalra kezdtem koncentrálni.

-Baj van?-kérdezte újra apu.

-Nincs.-ráztam mémeg a fejem és csengőszót hallottam.

-Kinyitom.-ugrottam a földre és az ajtóhoz siettem.

-Szia.-ölelt meg Adam ölelés képpen.

-Hali.-mosolyodtam el, mert régóta nem láttam és most újra, mikor megpillantottam, egy nagy boldogság hormon tört belém. -Gyere!-fogtam meg a kezét és húztam át a házon.

-Jó napot! -mondta gyorsan Adam, mert húztam tovább a szobámba.

-Szia!-kiáltott utánunk anyu és apu. De boldogan, mert szerintem feltűnt nekik, hogy sokkal jobb lett a kedvem.

-Annyira hiányoztál.-öleltem magamhoz szorosan.

-Szerinted én mért jöttem?-kezdte el simogatni a tarkom.

-Jól van na!-döntöttem le az ágyra és felugrottam a hasára.

-Na várjál!-kapta el a lábam, majd én a földre estem és hatalmas röhögésben törtünk ki. -Na és mizu Calebbel?-terelte el a témát.

-Mi lenne? -vontam vállat.

-Hát én azt hittem, hogy fog menni köztetek a dolog.

-Mert hülye vagy!-adtam neki egy gyenge pofont és felálltam. A tükör előtt nézegettem, hogy kössem e fel a hajamat, vagy ne.

-Így jobb. -mondta, mikor épp fenttartottam.

-Kérdezte valaki?-mondtam bunkón.

-Hát..ha magadra hallgatsz, akkor tuti valami rémet látunk majd egy 10 perc múlva. -kezdett nevetni.

-Rohadj meg!-dobtam neki egy párnát.

-Kérték valamit?-nyitott be anya.

-Muffint!-kiáltottam.

-Te Adam?

-Őőő......-kezdett gondolkodni.

-Mogyoróvajas palacsintát-mondtam ki helyette.

-Azonnal hozom.-ment ki anyu.

-Alergiás vagyok a mogyoróra.-mondta Adam.

-Jó. De én még attól szeretem.-mosolyogtam és visszadobta a párnát.

*December 23.*

 Holnap karácsony. De a suli még mindig zárva van. Egy ideje már csak nappal történnek a gyilkosságok. Nem tudom. Attól még, hogy nem gyilkol és próbálja megvonni magától azt az anyagot, ami valójában tartja életben, attól még nem lesz jó.

Mostanában minden nap úgy telik, hogy Adam átjön és leülünk beszélgetni. Idén azt tervezzük, hogy nálunk lesz megtartva a karácsony. Az ő családja meg az enyém egybe. Épp úton vagyunk ajándékot választani, ami, nem is tudom. Talán a legnehezebb egy ilyen ünnepben, mert valami olyat akarsz adni, aminek örül az a bizonyos személy, de szeretnéd, hogy szívből szóló legyen. És néha ez a kettő nem egyezik össze. Amikor beléptünk az üzletbe, egyből a játékboltot támadtam meg, mert Adam gyűjti az akcióhős figurákat, meg a húgának veszek egy babát. A szüleinek egy ajándékot vettem. Természetesen egy hatalmas porcelánszobrot, mert ilyenekkel van tele a házuk. Apának egy fotóalbumot vettem, ami tele van családi fotókkal. Anyának egy ezüst nyakláncot, aminek a közepén egy kék smaragd van és foszforeszkál. Hülye szokásom, de amióta Hope meghalt, azóta sem feledkezem még az ünnepekkor, amikor együtt kéne lennünk. Bementem egy ajándékboltba és nézegettem körbe-körbe. Semmit nem találtam, majd végül egy olyan bögrét vettem neki, amire rá volt írva hogy Hope és az oldalán két angyalszárny volt.

-Kész vagy?-lépett mögém anya és megpillantotta a bögrét. -Szép. Kié lesz?-mosolygott és hátulról megölelt.

-Hopenak adom.-csordult ki belőlem egy könnycsepp.

-Biztos tetszene neki.-símitott végig az arcomon. -És biztos örülne annak is, hogy a történtek esetére, még mindig van valaki aki úgy törődik vele, mint te.-ölelt szorosan magához és elkezdtem sírni.

-Ez így...-jött ki az árus.-Valami baj van?

-Nem, nem-mondtam.-Mennyi lesz?-töröltem meg az arcomat és a pénztárcámba kutattam.

-Mindent hallottam.-mosolygott.- És egy ilyen cselekedett miatt, ingyen is odaadom.-adta a kezembe becsomagolva.-Nagyon remek ember vagy. A szüleid biztos büszkék rád.-szorította meg az öreg néni a kezemet.

-Azok vagyunk.-símitott végig a hátamon anya.

-Köszönöm.-mosolyogtam, majd a néni visszament a pultba dolgozni.

-Kellemes ünnepeket!-mondta.

-Viszont!-feleltünk anyával és elköszöntünk.

*December 24. Szent este*

 Az egész család együtt van és vacsorázunk. Adamék is ízletesen kostolgatják anyu főztjét, majd minden egyes falat után dicsérik.

-Örülök, hogy így együtt vagyunk.-mosolyodott el Adam anyja.

-Igen-felelt az én anyum.-Remek ötlet volt ez a gyerekektől.-fejezte be, majd megszólalt a csengő. –

Kinyitom!-kiáltottam és odarohantam az ajtóhoz. Elforgattam a kilincset, majd kinyitottam. -Mi a...?...
A 25. feliratkozó, 7 komi és 15pipa után jön a kövi rész!!